összeomláskutató, hálózatfejlesztő
1. Mit tartasz a polikrízis egyik legfontosabb stratégiai tanulságának?
A polikrízis világossá tette, hogy a lineáris, előrejelzésekre építő stratégiai modellek egyszerűen nem működnek egy olyan világban, amely nem kiszámítható, hanem komplex, nemlineáris és visszacsatolásokkal terhelt. A legfőbb tanulság: a stratégiai gondolkodásnak szcenárióalapúnak, adaptívnak és reziliensnek kell lennie. Nem a jövő megjóslása a cél, hanem az, hogy többféle jövőre is fel tudjunk készülni – miközben megőrizzük a szervezetek döntési képességét, értékrendjét és emberi léptékét.
2. Miben látod a CASSee tanácsadás legnagyobb értékét?
A CASSee legnagyobb értéke, hogy nem kerüli meg a kényes kérdéseket, hanem valódi rendszerszintű párbeszédet indít el – vállalati és önkormányzati környezetben egyaránt. Felszínre hozza azokat a rejtett feszültségeket és sérülékenységeket, amelyek a napi működésben láthatatlanok, de válsághelyzetben kritikusak. Ez nem klasszikus tanácsadás: sokkal inkább egy reflexív tér megteremtése, ahol újra rendeződik a gondolkodás, és valóban megszülethetnek a stratégiai szintű változások.
3. Miért fontos számodra a közösségi szintű alkalmazkodás?
Az alkalmazkodás nem csupán technikai, hanem kulturális, közösségi és bizalmi kérdés is. A polikrízis idején nem az a legmeghatározóbb, hogy melyik technológia a „legzöldebb”, hanem hogy képesek vagyunk-e együttműködni, közösen dönteni és kollektíven tanulni. Számomra kiemelten fontos, hogyan lehet helyi szinten újraépíteni a döntési képességet – nem csupán túlélni, hanem értelmesebben és együtt élni egy gyorsan átalakuló világban.
