„Ez is elmúlik.”
Valószínűleg mindannyian találkoztunk már ezzel az időtlen mondattal – és előbb-utóbb kénytelenek voltunk saját életünkben is értelmet adni neki, akár veszteség, kudarc vagy betegség idején. Mert még a legsötétebb időszakok is véget érnek egyszer. Ahogy a régi mondás tartja: az idő lassan begyógyítja a sebeket.
De közben tovább is kell lépnünk. El kell engednünk azt, ami már nem tér vissza, és nyitottá kell válnunk az új lehetőségekre.
Elisabeth Kübler-Ross, a halál és gyász folyamatát kutató ismert pszichiáter, annak öt szakaszát különböztette meg: tagadás, harag, alkudozás, depresszió és végül elfogadás.
Bár eredetileg halálos betegek lelki folyamatainak vizsgáltát szolgálta, ez a modell sok más élethelyzetre és átmeneti korszakra is érvényes lehet. Talán érdemes lenne egy hatodik szakaszt is hozzátenni: az újrakezdését – azt a pillanatot, amikor a válság vagy összeomlás után valami új kezd formát ölteni.
Mert minden válság veszteséggel jár – ugyanakkor új távlatokat és új lehetőségeket is megnyithat.
Az elmúlt másfél évtizedet egy állandósult válságállapotban éltük végig. Körülöttünk a világ alapjaiban változik meg.
Lehet, hogy éppen ez a megrázkódtatás teremti meg a lehetőséget arra, hogy gyökeresen újragondoljuk a fennálló rendszereket?
Hogy a válság mélyéből új területek, új értékek és új működési modellek szülessenek?
Az ilyen korszakokban különösen fontos újra és újra feltenni egy stratégiai kérdést: „Mit tesz lehetővé ez a válság? Mi vált most elérhetővé, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt?”
A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a válságok idején válik igazán láthatóvá a különbség a vesztesek és a nyertesek között. Ilyenkor alapozzák meg a jövő sikerét azok, akik képesek alkalmazkodni és új irányokat találni.
Hány ember és vállalat tudott már katasztrófákból lehetőséget teremteni?
A számok egyértelműek: a jövő sikerei gyakran éppen a válságok idején születnek meg. Azok a szervezetek, amelyek a legnehezebb időszakokban is képesek megújulni, évekkel később sokkal gyorsabban erősödnek meg újra, miközben mások még mindig a korábbi helyzetük visszaszerzéséért küzdenek. Három év elteltével a nyereségességi különbség akár a 30%-ot is elérheti.
Ugyanez igaz a startupokra is. Ki emlékszik ma már arra, hogy az Airbnb és az Uber éppen a 2008-as válság idején indították el azokat a megosztásalapú modelljeiket, amelyek később teljes iparágakat alakítottak át?
Mi a titkuk?
- Az a képesség, hogy ne csupán túléljék a nehézségeket, hanem előnyt kovácsoljanak belőlük, és akár fel is borítsák a korábban megkérdőjelezhetetlennek hitt erőviszonyokat.
- A kreativitás: a törekvés arra, hogy ne pusztán apró javításokban gondolkodjanak, hanem valóban új, radikális megoldásokat keressenek. Ahogy a Szilícium-völgyben mondják: „Ne 10%-os javulásra törekedj – próbálj tízszer jobb megoldást létrehozni.”
- A kitartás: az állandó hajlandóság a keresésre, a kísérletezésre, a hibázásra és az újrakezdésre – egészen addig, amíg meg nem születik az áttörés.
Ehhez azonban új utakra kell indulni. Ismeretlen területekre kell lépni, és olyan megközelítéseket kipróbálni, amelyekre korábban még senki sem mert építeni.
Ez nehéz és kockázatos út.
De végső soron nem éppen ez a fejlődés lényege? Új lehetőségeket nyitni, és új értelmet teremteni a változó világban.
Ahogy Winston Churchill közel egy évszázaddal ezelőtt mondta: „Sose hagyj veszni egy jó válságot.”
A „globális átmeneti válság” viharos időszakában lehetőségekből sem lesz hiány:
- Részeseivé válni a feltörekvő piacok demográfiai és gazdasági növekedésének. 2060-ra a globális gazdasági bővülés mintegy 60%-a az indo-csendes-óceáni térséghez kötődhet.
- Megalkotni a jövő energiaforrásait – a megújuló energiáktól és az új energiatárolási megoldásoktól kezdve a nukleáris energián át akár a fúziós technológiákig.
- Beépíteni a mesterséges intelligenciát az értékláncokba és a működési folyamatokba. Az autonóm vállalatok koncepciója egészen új korszakot nyithat.
- Új irányítási és pénzügyi modelleket létrehozni egy multipoláris világ számára. A kriptovaluták és a központi banki digitális pénzek (CBDC-k) térnyerése például alapjaiban alakíthatja át a globális rendszereket.
Ezek a lehetőségek ma minden eddiginél inkább nyitva állnak előttünk.
Ahogy a mondás tartja: a szükség találékonnyá tesz.
És könnyen lehet, hogy a mai, állandósult válságok korszakában éppen a kreativitás lesz a legfontosabb iránytűnk.
A bejegyzés a FutureMastery oldalán megjelent írás alapján készült.
