Az olaj korszaka akkor ér véget, amikor az túl drága lesz a vásárlók, és egyúttal túl költséges a termelők számára is – nem pedig akkor, amikor megfelelő helyettesítő anyagot találnak és azt nagy mennyiségben bevezetik. Ahogy mindenhol elfogynak a könnyen hozzáférhető, jó minőségű nyersanyagok, kénytelenek vagyunk egyre mélyebbre hatolni, egyre növekvő költségek mellett – csak azért, hogy ugyanannyi terméket állítsunk elő, mint régen.
A modern gazdaságok dinamikus bővülése alapvetően az olcsó fosszilis energiahordozók széles körű felhasználásán alapult. Ezért első pillantásra meglepőnek tűnhet, hogy világszerte kormányok és nemzetközi szervezetek olyan szabályozásokat vezetnek be, amelyek éppen ezeknek az olcsó energiaforrásoknak a használatát korlátozzák. Ehelyett gyakran a jóval drágább, „fenntartható” címkével ellátott alternatívák felé terelik a gazdaságokat – még akkor is, ha ezek rövid távon kevésbé tűnnek gazdaságosnak.
