fizikus, kutató, rendszergondolkodó
1. Miért foglalkozol a polikrízis kérdéskörével?
A polikrízis nem egy új probléma, hanem egy új korszak – a következmények kora. A különálló válságjelenségek ma már összeérnek, egymást erősítik, és együttesen olyan nyomást gyakorolnak a társadalmakra és gazdaságokra, amire a jelenlegi rendszereink nincsenek felkészülve. Számomra a polikrízis nem riogatás, hanem diagnózis: segít tisztábban látni, miért nem működik már sok minden úgy, mint korábban. Azért foglalkozom vele, mert ha nem értjük meg a természetét, akkor rossz válaszokat fogunk adni – és ez a legnagyobb kockázat.
2. Mi a legnagyobb félreértés a válságokkal kapcsolatban?
Sokan azt gondolják, hogy a válságok egyszeri események, amelyek után visszatérhetünk a „normális” működéshez. A valóság azonban az, hogy a válságok már nem kívülről jönnek, hanem a rendszerek belső túlterheltségéből fakadnak. A legnagyobb félreértés, hogy ezeket a helyzeteket még mindig optimalizálással és hatékonyságfokozással akarjuk kezelni. Miközben valójában a rugalmasságot, a lelassulást és a strukturális újratervezést kellene előtérbe helyeznünk.
3. Mi különbözteti meg a CASSee programot más tanácsadási megközelítésektől?
A CASSee nem megoldásokat kínál, hanem újfajta gondolkodási keretet a bizonytalan jövőhöz. Olyan modelleket és eszközöket fejlesztettünk ki, amelyek segítenek a szervezeteknek felismerni saját sérülékenységeiket, és ezekből kiindulva alakítani ki az alkalmazkodás irányait. A hangsúly nem az „okosságon”, hanem az éleslátáson van: hogy valóban szembenézzünk azzal, mi történik körülöttünk, és ebből hogyan lehet felelős, hosszú távú döntéseket hozni. Ez nem tanácsadás a klasszikus értelemben – hanem kísérés egy új gondolkodási térben.
