Matematikus, IT projektvezető
1. Milyen felismerés vitt téged a tanácsadás irányába a vezetői és projektvezetői tapasztalatok után?
Elsősorban személyes okai vannak: az egyik fiam volt az, aki ráébresztett arra, hogy egy emberiség-szintű probléma-hegy előtt állunk. Azt gondolom, hogy az én baby-boomer generációmnak, a rendszerváltás óta a kapitalizmus építésében betöltött szerepe miatt van felelőssége a kialakult helyzetért. Korábbi vezetői- és projekt-tapasztalataimat szeretném felhasználni, hogy a megoldáskeresésnek is részese lehessek, így talán a gyerekeimnek és az unokáimnak is tartalmas élete lehet majd.
2. Hogyan tudod alkalmazni azokat a technikákat, amit a hagyományos projekttervezés során megszoktunk?
A projektmenedzsment ma már elég jó eljárásrendeket dolgozott ki egy cél megvalósítására, a feladatok fázisokra bontására, a kontrollokra. Sajnos a polikrízis nem enged semmifajta linearitást, helyette állandó probléma- és kockázatkezelésre kell berendezkedni, mert egy válság nem akkor következik be, amikor előre beütemeztük, és nem feltétlenül ott hat, ahol számítunk rá. Szerencsére a projektmenedzsmentnek vannak eszközei a váratlan események bekövetkezésének kezelésére is, ezeket alkalmazhatónak látom akkor is, ha azt látjuk, hogy míg a projektvezetés célorientált, a polikrízis kezeléséhez rendszerorientált és adaptív gondolkodásra van szükség – ez új készségeket és új attitűdöt is kíván.
3. Milyen értéket tudsz tanácsadóként adni azoknak, akik még mindig a megszokott működéshez ragaszkodnak?
Talán épp azt, amit korábban középvezetőként én is kerestem volna: kapcsolatot a működés és a valóság között. Sok szervezet látszólag jól működik, amíg a külső környezet stabil – de a polikrízis nem stabil környezetet hoz. Tanácsadóként abban tudok segíteni, hogy meglássuk a repedéseket a felszínen, és időben elkezdjük újra gondolni a célokat, erőforrásokat és döntési folyamatokat – nem válságreakcióként, hanem előrelátásként.
