Spanyolország, Európa egyik legnagyobb mezőgazdasági termelője ma komoly veszélyben van. Az aszályok és elsivatagosodás miatt az ország területének egyötöde hamarosan kopár, terméketlen földdé válhat. Olajbogyóban a spanyolok a világ két legnagyobb termelőjét adják ki az olaszokkal együtt és az éves 1,45 millió tonna helyett tavaly összesen 663 ezer tonna volt az ország olívatermése. 2022 óta a két ország akadozó termelése miatt az olívaolaj világpiaci ára az egekbe szállt. Többek között ez is indok az északi szomszéd franciáknál a szőlők olívára cserélésére.
Azonban a spanyolok most elkezdték újra felfedezni a talajtakaró növényekkel való termelés régi módszerét. Ezt az ősi módszert még a huszadik században is használták, egészen az 1960-as és 70-es évekig. Ez volt az az időszak, amikor az ipari mezőgazdasággal a takarónövényzet kiirtása, a szántás, az ipari növényvédő szerek és műtrágyák használata lett az uralkodó szemlélet.
Azonban ez egyre kevésbé fenntartható, nem csak a költségek emelkedése miatt, hanem a talaj tápanyag- és nedvességtartalmának rohamos romlása miatt is. Ezért az utóbbi években elkezdték újra talajtakaró növényekkel megoldani a víz- és tápanyagproblémát. A fűfélék és a pillangósvirágúak tökéletesen alkalmasak erre a célra. Ezek a növények „mikrovíztározókként” funkcionálnak, segítenek a párolgás csökkentésében és a talajnedvesség hosszabb megőrzésében, és a villámárvizek ellen is adnak valamennyi védelmet. Ráadásul, ez a fenntartható szemléletű gazdálkodás segít az olívaligetek környezetében a biodiverzitás helyreállításában is. A javuló környezeti viszonyokkal pedig visszaköltöznek olyan állatok, mint a zöldfátyolkák különböző fajai, amik a gazdák segítségére vannak olyan kártevők irtásában, mint az olívamuslica vagy az olíva molylepke. A megkérdezett gazdák szerint velük egy időben megjelentek rég látott hüllők, feketerigók és baglyok is.
A talajtakaró növényekkel való kertészet nem feltétlenül könnyű folyamat, hiszen ez rövid távon csökkenti a termés mennyiségét. Azonban a szakma és a is egyetértenek abban, hogy hosszútávon kifizetődő a váltás a javuló talajminőség és az olívaolaj magasabb minősége miatt, amit egy 2019-es tanulmány is alátámaszt.
Olaszországban a talajtakaró növények használata már elterjedtebb, mint Spanyolországban, azonban az olaszok másféle problémákkal küzdenek a klímaváltozás miatt, és rohamos gyorsasággal kezdték el bevetni a precíziós öntözés módszereit. A hegyekben, ahol a magas fekvésű prosecco dűlők vannak, nagyon idegen a kaotikus időjárás, hiszen Észak-Olaszországban bőséges, egyenletes csapadékhoz szoktak. Ezért a dűlőkben terjedőben vannak a digitális szenzorok, amik a levegő és a talaj nedvességtartalmát, valamint a levelek párolgását mérik, segítve az optimális viszonyok elérését precíziós öntözéssel. A borászok ezen kívül elkezdték az esővíz tárolókba gyűjtését is, illetve a pincék tisztításából visszamaradt szennyvizet is összegyűjtik, megtisztítják és tárolják.
Magyországon is van igény az ősi termelési módszerek újrafelfedezésére. Erre kiváló példa az ÖMKi vezetésével 2020-ban indult gabonafajta teszthálózata. Az ősgabonafajták használata egy másik példája annak, hogy az ipari mezőgazdaság előtti korokból származó technikákat a klímaváltozás elleni küzdelemben a termelés megőrzésére használjuk. Az olyan pelyvás gabonák, mint a tönköly, a tönke, vagy az alakor kedvezőtlen adottságú területeken is termeszthetőek. Az ÖMKi egyébként 2012 óta folytat vizsgálatokat, hogy a magyar termőföldek viszonyaihoz legjobban alkalmazkodó, ökológiai termeléshez optimális, jó terméshozamú gabonák álljanak rendelkezésre. A kutatásuk során vizsgált ősgabonák (pelyvás gabonák) nagyfokú alkalmazkodó képességgel rendelkeznek.
Az összefoglaló az itt található cikk alapján készült: https://www.agrarszektor.hu/fenntarthatosag/20230918/olyan-dolog-tortenik-az-europai-foldeken-amire-senki-sem-szamitott-45194
