pszichológus, facilitátor
1. Milyen felismerés vitt Téged a klímapszichológia irányába?
2018-ban, amikor az ökogyászom a legmélyebb szakaszába érkezett, világossá vált számomra, hogy ez az állapot nem kóros jelenség, hanem éppen ellenkezőleg: a mentális egészség jele. Annak a mély megéléséből fakadt, hogy az ökoszisztéma része vagyok, és ezért a természet pusztulására adott érzelmi reakcióm teljesen normális. A „természet fájdalmával” való együttérzés így szinte automatikus következménye lett annak a folyamatnak, amely során rendszerszinten kezdtem átlátni a polikrízis összefüggéseit. Ez a felismerés vezetett engem a klímapszichológia irányába, amely egy 2009 óta létező, több tudományterület határán elhelyezkedő interdiszciplináris megközelítés.
2. Milyen értékeket adsz át az általad vezetett csoportok tagjainak?
Meggyőződésem, hogy mentális reziliencia nélkül a változó világhoz való gyakorlati alkalmazkodás könnyen félelemvezérelt kapkodássá válhat, amelyet később megbánhatunk. Éppen ezért a pszichés alkalmazkodás minden további lépés alapja. Kiemelten fontos számomra a kapcsolódás értéke: önmagunkhoz, egymáshoz és a természethez. Úgy látom, hogy a polikrízis mélyebb gyökérokai ezeknek a kapcsolatoknak a sérüléséből fakadnak. Az együttérzés, az együttműködés, a kíváncsiság és a biofília – vagyis minden élő tisztelete – alapértékek számomra. Ezeket közvetlenül átadni ugyan nem lehet, de a jelentőségük felismerése felé irányítani az embereket a munkám lényegi része.
3. Miért érdemes egy szervezetnek a polikrízis mentális hatásaival is foglalkoznia?
Bár a polikrízisre adott érzelmi reakciók önmagukban nem tekinthetők betegségnek, tartós fennállásuk komolyan befolyásolhatja a munkavégzést. Ha egy munkavállaló folyamatos egzisztenciális fenyegetettséget él meg saját vagy családja jövőjével kapcsolatban, az dekoncentrációhoz, motivációvesztéshez, súlyosabb esetben munkaképtelenséghez vezethet. Emellett a morális konfliktus kérdését sem hagyhatja figyelmen kívül egy szervezet: különösen a fiatalabb generációk érzékenyek munkaadójuk ökológiai lábnyomára. Ha egy környezettudatos dolgozó azt éli meg, hogy a cége nem vállal felelősséget, az komoly stresszt és eltávolodást okozhat. Ezért elengedhetetlen, hogy a téma őszinte, folyamatos párbeszéd formájában jelen legyen a szervezeti kultúrában.
